Ha nem lenne Charlie-t megszégyenítő mélységű hangom és több eszem, mint egy majomnak, sikítva fojtanék meg nőket úton-útfélen. Annak ellenére, hogy én is nőből vagyok, illetve pont azért. A nők nagy többsége szégyent hoz a női nemre. Kiábrándító, hogy azt hiszik, hogy attól fognak kelleni bárkinek is, jól férjhez menni, boldogan élni, mert magas c-én vinyítva, csöcsüket-seggüket kirakva riszálnak talpig sminkben és keményre lakkozott frizurával az utcán. Nem kell félreérteni, nem vagyok féltékeny senkire és nem irigylek senkitől semmit. Pont olyan mértékű egoval rendelkezem, ami az énképemhez szükséges és általa alátámasztott. Nem szerencsés a kategorizálás, de valahogy muszáj átlagolni, hogy bemutathassam, hogy hölgytársaim mit művelnek.
A 13-19 éves korosztályt nem tekintem nőnek. Ez a csitri évfolyam, ha tetszik, ha nem. Mégis muszáj őket megemlíteni, hiszen felnőtt nőket megszégyenítő módon öltözködnek, csak szegénykék még nem tudják, hogy örülnének még neki, ha egyszer 10 évvel fiatalabbnak és nem öregebbnek tűnnének valódi koruknál. Értem én azt, hogy a szülők nem tudnak mit kezdeni a gyerekekkel, mert ha nem engednek semmit, de viszonylag normálisnak nevelik a lurkót, akkor ugye az tré. Ha mindent szabad és van is rá pénz, akkor rövid úton mehet anyuka sopánkodni az épp abortuszon túlesett kislánya kórházi ágya mellé. Ne magyarázzuk már be itt mindenféle elméletekkel, meg a „bezzeg régen mikor szültek, meg mentek férjhez” című dumával azt, hogy egy 14 éves lánynak szexelnie kell. Úgysem ért hozzá, úgyis megbánja, és úgyis csak kíváncsiságból teszi. Végezzen önkielégítést 6-szor egy nap, ha nagyon érdeklődik, de nem kell a diszkó közepén szopni egy konyakkóláért, mert úgyis leszarja tulajdonképpen mindenki, bár legalább egy estén át lesz min röhögni a hozzá hasonlóan érett kisfiúknak. Röviden tömören: Drágáim, haza lehet menni időben, lehet olvasni, barátnőzni, meg úgy am block úgy viselkedni, mint egy normális gyerek, és nem úgy, mint egy tehetségtelen, kiégett 40-es ribanc.
Hello 20-26 évesek! Nem mindegy az ilyen idős csajoknál, hogy milyen eredménnyel végezték a fent említett „csitri”képzőt. Mármint, hogy mennyi tapasztalatot gyűjtöttek, mennyire ismerték meg saját magukat, milyen körben mozogtak és, hogy sikerült-e lepacsizni egy fontos női kiegészítővel, a TARTÁS-sal. Általában megfigyelésem szerint nem. Nem csak a tartás hiányzik, de az ész, logika is. Olyan sötét nők vannak, hogy az elképzelhetetlen. A kettő együtt nagyon veszélyes. Ami mondjuk engem nem zavarna, ha nem miattuk menne az általánosítás. Milyen dolog az, hogy ma már minden nő kurva. Ennyi. Ez mellesleg a kedvenc igazságom, az „el van ez már baszva rég”, illetve a „jól jártam” kijelentéseim mellett. Tessék őket ízlelgetni. Örök érvényűek, megunhatatlanok és épp annyira ironikusak, hogy mosolyt is csaljanak az arcomra, a legnagyobb baj közepén is. Én hiszek bennük. Az utolsó kettőt nem magyaráznám, maximum a minden nő „kurva” című mondatomat. Felesleges feltenni a kérdést, hogy anyámra is értem-e?, mert egyrészt, igen, meg a tiedre is, másrészt azért, mert ha egy nő tisztában van magával, és őszinte a tükörképével, akkor tudja, hogy ott van benne a tetszeni akarás, kacérkodás, szépség, kellemes kisugárzás iránti vágy, és, hogy megdicsérjék, észrevegyék. Lehet sokan nem hiszik,de egy 30 éve házas nő is képes „flörtölni” a hentessel is akár, mert kell egy kis „zizi”, amitől könnyebbek a léptek, a bevásárlószatyor és jobban ragyog a Nap is. Mert egy kis bókolás bizony így hat. Így mindezt én a legjobb értelemben tekintem „kurvaságnak”. Na, de vissza az említett korosztály kurvaságához. Roppant egyszerű. Ha egy ilyen idős nő nem ismerkedik, nem „ég elég magas hőfokon”, akkor „szűzkurva”, ha igen, akkor rohadt kurva. A lényeg, hogy kurva. Szerintem azért nem csak ez a két kategória lenne, de mivel nőtársaim nagy részének eszébe sem jut kikérni magának, sőt úgy is viselkednek, hogy kiérdemeljék mindezt, én már semmin sem lepődöm meg. Ez a feminizmus meg kész vicc. Komolyan, kényszerzubbonyt az össze ilyen idiótára, aztán 2 hét gondolkodási időt adni nekik, hogy tudnak-e már épelméjűen gondolkozni, aztán ha nem a válasz, akkor irány egy lakatlansziget, aztán h feministáskodhatnak tőlem napestig, de egy ilyen elbaszott, túl liberális társadalomba nem kellenek még ők is bomlasztani a rendet, meg százezredik jogot kérni maguknak. Ilyesmi dolgokra szoktam volt mondani, hogy „otthon hisztizzél, anyádnak”! Ez a korosztály elég nehéz helyzetben van,főleg,ha már a 26 felé jár az ember lánya. Pasi fiatalabb kiadásban sincs már igazából, az egyidősek meg a csitrikre mennek, mert azoknak nem kell könyörögni és mivel sötétek, mint az éjszaka mindenre kaphatóak. nem látom a megoldást. A nők, mert ennél a korosztálynál már beszélhetünk nőkről a kétségbeesés és a lemondás között lavíroznak. Vagy igyekeznek eléggé picsának lenni ahhoz, hogy azért néhanapján még valaki hanyatt vágja őket. Egyszerűen annyi kéne, hogy érezni kell, hogy kiben lehet bízni. Ehhez tartás kell véleményem szerint. És eredendő ész. nem tudom, lehet az a baj, hogy csernobili sugárzást kaptam, vagy valami hasonló gikszer van velem, de nagy valószínűséggel megmondom, hogy melyik faszi néz hülyének, melyik a komoly és úgy eleve, hogy ki hülye és ki nem az. Ehhez sokat kell gondolkozni az embernek magában! Az átélt dolgokat megemészteni és levonni a tanulságot, majd a következő helyzetben felismerni az esetleges hasonlóságot. Bár igazából mindegy, ma már úgyis az számít, hogy hogy néz ki valaki, mennyi lóvéja van és mekkorára tudja nagyítani a tyúkszaros életének az apró-cseprő dolgait. Gratulálok.
Milf csoport. Hát csúnya szó, de mindenki be tudja ez alapján sorolni, hogy melyik életkorban lévő nők tartoznak ide. Esély a házasságra kb.5%. A boldogságra 15%. és még optimista voltam. Nem kell a falduma, hogy a szinglik is boldogok és nem kell társ. Lófaszt, azért van annyi kiégett, alkoholista, megkeseredett ilyen korú nő, mi? Hát persze. Én nekik annyit tudok mondani, több ilyen helyzetben lévő nő története után, időben le kell vetkőzni az úgyis jön jobb, nekem több jár című önámító álarcot, mert csúnya pofára esés a vége. Mindenkinek adatik egy olyan ember, aki ölne érte. Tudom, hiszem. És ha meg van, meg kell tudni és akarni tartani. Kompromisszum, ész, tartás, és vágyakozás az után, ami a miénk. Közhely, de igaz! Ennyi a titok nyitja, és az, hogy mindenki a saját lehetőségeit tartsa szem előtt és nem a divatot. Akkor megy egy házasság és van társ. Persze szűkítettem a kört, hiszen nem könyvet írok, de akinek van esze az olvas a sorok között.
